A Kr. e. 2600–1900 között virágzó Indus-völgyi városok változatos alaprajzot követtek, az eltérések mellett azonban sok a hasonlóság is közöttük.
A városok legalább két részre osztottak: alsóvárosra és felsővárosra. A városokat körülvevő fal gyakran külön-külön vette körbe a városrészeket. A fallal körülvett városok látványosan kiemelkedtek a környezetükből, ezzel is felhívva magukra a figyelmet. A fallal körülvett város látványa dominanciát sugárzott.
A városok a gazdasági élet központjaiként fontos szerepet töltöttek be a kereskedelemben. A fallal körülvett városban lévő piactérre csak a városkapun keresztül lehetett bejutni, melyet olyan szűkre építettek meg, hogy egyszerre csak egy ökrösszekér haladhasson át rajta. A városfal és az azt tagoló kapu így lehetővé tette a kereskedőkaravánok kontrollálását és adóztatását is.
A városfal természetesen szolgálhatott védelemre is, bár ezzel kapcsolatosan megoszlik a régészek véleménye: az Indus-völgyi városokat körülvevő falakon ugyanis nem találták ostrom nyomait. A városrészeket körülvevő fal Mohendzsó-dáró esetében például valószínűbb, hogy az árvíz elleni védekezést szolgálta. Az Indus közelsége miatt a várost már az első építési fázisában a folyó hordalékából készített emelvényre építették. A várost körülvevő masszív falak funkciója ennek a földmunkának a megtartása lehetett. A város védelmét szolgáló falak ellenére Kr. e. 1900 körül Mohendzsó-dárót elhagyni kényszerültek a lakói.
A képek forrása:
1. kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Moenjodaro(c)_by_Usman_Ghani.jpg
2. kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Harappa.jpg
