Az égetett agyagedények töredéke az ásatások egyik leggyakoribb leletanyaga. Míg a mai háztartásokban az agyagedényeket felváltották a fém és a műanyag változataik, korábban az agyagedények használata sokkal általánosabb volt a tárolástól kezdve a főzésen át a tálalásig. Széleskörű felhasználásuk miatt nagy mennyiségben készítették őket, és mivel az összetört agyagedényeket ritkán javították, töredékeik a szemétben végezték. Az égetett agyag a földbe kerülve nehezen enyészik el, ez az oka annak, hogy a régészeti ásatásokon olyan nagy mennyiségben kerül a felszínre.
Az Indus-civilizáció kerámiájának nagy része korongon készült. Dél-Ázsiában a korongolásnak kétféle módszere ismert: az egyik a szimpla korong, a másik az általunk is jól ismert dupla korong. Míg a dupla korongot lábbal lehet hajtani, a szimpla korong úgy működik, hogy a fazekas mellégugol, és egy bot segítségével hozza lendületbe. Az indiai fazekasok a mai napig így készítik az agyagedényeket.
A korongolás technikája mellett más módszert is ismertek. A nagyméretű, gömb alakú edényeket, amelyeket ma is gyakran használnak víz tárolásásra, egyengető formázással készítették. Ehhez a technikához a két legfontosabb eszköz az üllő és a lapogatófa. A fazekas az üllőt a félig megformázott edény belsejébe támasztja, kívülről pedig a lapogatófával addig-addig ütögeti, ameddig kialakítja az edény tökéletes gömb formáját.
Az agyagedény akkor lesz tartós, ha egyenletesen és nagy hőfokon égetik ki. Az Indus-civilizáció fazekasai fazekaskemencéikben létre tudták hozni a megfelelő hőfokot, és így igen jó minőségű agyagedényeket készítettek, amelyekben az Indus kereskedelmi árucikkek akár a Perzsa-öböl vidékéig is eljutottak.
A képek forrása:
1–3. kép: https://elements.envato.com/
