Kr. e. 1900 körül Mohendzsó-dárót és több más Indus települést felhagytak lakóik. Azokon a lelőhelyeken, amelyeken folytatódott a megtelepedés, a településszerkezet jelentősen átalakult. A változás a gazdaságban is megfigyelhető: bizonyos kézműves termékek gyártása teljesen megszűnt. Nem készítették többet a hosszú karneolgyöngyöket és a négyzetes alakú zsírkő pecsételőköveket sem. A változások bekövetkezésére számos magyarázat született.
Kezdetben népszerű volt a külső ellenség inváziószerű érkezése az Indus-civilizáció hanyatlásának magyarázatára. Ma már azonban többen vélekednek úgy, hogy a hanyatlás elsősorban természeti okokkal magyarázható.
Meggyőző érvek gyűltek össze a folyók kiszáradása, illetve medrük megváltozása mellett. Ennek a kérdésnek a kutatásában is úttörő volt Stein Aurél. Megállapította, hogy az Indus-civilizáció virágkorában az Indus és mellékfolyói mellett egy másik folyó is jelentős szerepet töltött be. Azonosította a folyó ősi medrét és meghatározta a kiszáradásának idejét is.
Az Indus-civilizáció hanyatlásának természeti okai között szerepel a klímaváltozás is. Annak tanulmányozása, hogy egy ősi civilizáció milyen válaszokat ad a klímaváltozásra, és ezek hogyan segítik vagy rontják túlélési esélyeit, különösen aktuálissá teszik a mai kor számára az Indus-civilizáció kutatását.
A képek forrása:
1. kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Archaeological_Ruins_at_Moenjodaro-108221.jpg
2. kép: Stein, A. 1942. “A Survey of Ancient Sites along the ‘Lost’ Sarasvati River.” The Geographical Journal 99 (4):173–182.
