„Figyelemreméltó felfedezések Indiában” címmel egy rövid cikk jelent meg az Illustrated London News hasábjain. Ez az írás válaszolt arra a kérdésre, amit Sir John Marshall egy héttel korábban tett fel: vajon milyen korúak és milyen kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek az Indus-völgyi lelőhelyeken addig feltárt leletek?
1924. szeptember 27-én Archibald Henry Sayce asszíriológus jelentette meg válaszcikkét, amiben kijelentette, hogy a Mohendzsó-dáróban és Harappában feltárt leletek még figyelemreméltóbbak és megdöbbentőbbek, mint amilyennek Marshall vélte őket. Párhuzamaik ugyanis Mezopotámiaból és a környékéről kerültek elő, mégpedig a Kr. e. 3. évezredből. Állítása szerint „a felfedezés új történelmi távlatot nyit, és valószínűleg forradalmasítja az indiai civilizáció koráról és eredetéről alkotott elképzeléseinket.”
1924 szeptembere előtt India ősisége a kutatók számára ismeretlen volt, ezért a világ egyik fiatalabb országaként tekintettek Indiára. Legismertebbek a Nagy Sándor korabeli leletek voltak a Kr.e. 4. századból. 1924 szeptemberében fény derült arra, hogy az Indus-völgyi civilizáció már 2000 évvel korábban létezett. Virágzó városai Egyiptom és Mezopotámia ősi városaival voltak egykorúak. Így öregedett pusztán egy hét leforgása alatt 2000 évet India.
Az Indus-völgyi civilizáció nemzetközi felfedezésének századik évfordulója alkalmából rendezett INDUS 100 plakátkiállítás a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum kertjében jövő év februárjáig ingyenesen látogatható.
