A régészet témája a régen élt emberek vizsgálata a tárgyi leletek tükrében. Az ember környezetében azonban mindig is voltak állatok. Az állatokkal kapcsolatos kérdésekre a lelőhelyeken feltárt állatcsontok vizsgálata adja meg a legteljesebben a választ. Emellett az ember és állat viszonyáról sokat elárulnak a különféle állatábrázolások is.
Az Indus-völgyi civilizáció egyik legfontosabb háziállata a zebu, vagyis a púpos szarvasmarha volt. Ez nem csak a lelőhelyeken feltárt nagyszámú állatcsontból állapítható meg, hanem jelentőségéről árulkodik rendszeres ábrázolása is. Zebu ábrázolásokat kifejezetten nagy méretű pecsételőkövekre tettek. Oldalnézetben való ábrázolásán jól kivehető mindkét ívelt szarva és a púpja is.
(© The Cleveland Museum of Art)
A púpos szarvasmarha gyakran megjelenik agyagfiguraként is. Ezek önmagukban is állhattak, de tartozhattak agyagból készült szekérmodellhez. A kétkerekű ökrösszekér ma is fontos közlekedési és szállítási eszköz Dél-Ázsia falvaiban.
(© Brooklyn Museum)
A púpos bika mellett gyakran találkozunk a púpnélküli bika ábrázolásával is. A vízibivaly Dél-Ázsia jellegzetes állata, amit az Indus-völgyi civilizáció lakói is jól ismertek, bár nem biztos, hogy háziasítottak is úgy, mint ma. A kisebb testű állatok között megtalálható a juh, a kecske és a kutya is.
(© The Trustees of the British Museum)
A Bökönyi Sándor által azonosított lócsontok fontos érvet szolgáltattak a háziasított ló Indus-völgyi jelenléte mellett. A háziasított ló Indus-völgyi jelenléte körüli vita azonban máig sincsen megcáfolhatatlanul eldöntve.
A képek forrása:
1. kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Kerala_Zebu.jpg
2. kép: https://www.clevelandart.org/art/1973.160
3. kép: https://www.brooklynmuseum.org/opencollection/objects/47279
4. kép: https://www.britishmuseum.org/collection/object/A_1947-0416-7
